Határtalanul 2025 – Költők nyomában Felvidéken

Szlovákiai osztálykirándulás – egy élmény, amit sosem felejtünk el

Idén hatalmas öröm ért bennünket: az osztállyal Szlovákiába utazhattunk! Már napokkal az indulás előtt izgatottan készültünk, és amikor végre eljött az indulás reggele, senki sem volt álmos – mindenki izgatottan pakolta fel a bőröndjét a buszra.

Az első nap hosszú utazással telt, közel 400 kilométert tettünk meg. Útközben láttuk Mikszáth emlékházát és Madách kastélyát. Olyan érzés volt, mintha visszautaztunk volna az időben, hogy megismerjük a szerzők korát. A buszban jó hangulat uralkodott, megismertük a sofőrünket és az idegenvezetőnket, akik sokat viccelődtek, így gyorsabban telt az idő. Késő délután érkeztünk meg a szállásunkra. A hely maga volt a nyugalom szigete, a szállás kényelmes és barátságos volt.

A második napon egy varázslatos cseppkőbarlangba látogattunk el. Olyan érzés volt, mintha egy föld alatti mesevilágba léptünk volna. A sziklák furcsa formákat vettek fel – volt, ami teknősre, másik virágra hasonlított. Ezután ellátogattunk egy kis iskolába, ahol nagyon kedves diákok fogadtak minket. Beszélgettünk és játszottunk együtt. Délután egy hosszabb, de gyönyörű túrára indultunk. Megismertük a Szádelői völgyet. Erdőkön, sziklákon és kis patakon keresztül vezetett az utunk, és bár elfáradtunk, minden percét élveztük a sétának. A természet csodás volt, a levegő friss, és rengeteget nevettünk.

A harmadik napon Szádalmásról Krasznahorkaváraljára utaztunk. Itt megnéztük az Andrássy-mauzóleumot, aztán Csetnek erődvárának maradványai következtek. A leglátványosabb mégis a betléri kastély volt, ami tele volt régi, különleges tárgyakkal. Olyan érzés volt, mintha egy másik korban járnánk.

A negyedik napon Késmárkon megnéztük a Thököly-kastélyt és a Mauzóleumot, Lőcsén pedig a Szent Jakab templom gyönyörű, fából faragott oltára kápráztatott el mindenkit. A szepesi vár hatalmas volt, onnan beláttuk a környék nagy részét

Az utolsó napon hazafelé tartva még megálltunk Eperjesen és Kassán. Bár mindenki egy kicsit fáradt volt már, a szívünk tele volt emlékekkel. A buszban halkan beszélgettünk, zenét hallgattunk, vagy csak néztük a tájat – de mindannyian tudtuk, hogy ez az utazás örökre megmarad bennünk.

Köszönjük a szervezőknek, a tanárainknak, a sofőr bácsinak és az idegenvezetőnek, hogy ilyen élményt adhattak nekünk. Az út csodálatos volt – és ha lehetne, bármikor visszamennénk!

                                       a 7/5 osztály nevében Eszter, Réka és Viki