Határtalanul!

Élményeink kincsesbányája, Felvidék

A Határtalanul program keretében az Avasi Gimnázium 7/5 osztályával lehetőséget kaptunk, hogy Felvidéken ismerkedjünk meg a szórvány magyarsággal, az általuk ma is ápolt kultúrával, közös történelmünk megmaradt darabjaival. Őseink nyomába eredve fedeztük fel többek között a bányavárosok vidékét, valamint Pozsonyt, ami közel 300 évig a Nagy-Magyarország fővárosa volt. Az öt napos program már a tervek alapján is a bőséges kalandok ígéretét hordozta magában, a valóság azonban túlszárnyalta elképzeléseinket.

Az első napon, hétfőn egy, a megszokottnál jóval korábbi ébredés, rengeteg ásítás közepette egy háromórás buszozással megkezdődött az idei tanév legkülönlegesebb, legizgalmasabb hete. Kirándulásunk első állomása a Zólyomi vár volt, ahová szakadó esőben érkeztünk meg. Itt csatlakozott hozzánk a környék minden titkát ismerő idegenvezetője, Mihály bácsi, aki a zuhogó eső ellenére is megmutatta nekünk a vár különleges építészeti formáit, amelyek miatt leginkább a Diósgyőri várhoz hasonlítható. Az eső egyre fokozódott, így Korponán csak rövid időt tudtunk tölteni. Ezután következett Léva városa, ahol megismerkedtünk a helyi magyar iskola diákjaival. Sokunk számára ez volt a nap fénypontja. Az ottani diákok szívélyes fogadtatása és nyitottsága vidám hangulatot eredményezett. Elhívtak minket csocsózni és röplabdázni is, így az ott töltött három óra egy szempillantás alatt eltelt. Az iskola után Zseliz volt az úticélunk. Itt egy kedves magyar pár megmutatta nekünk a gazdaságuk minden részét. Az istállókban számos állatot, mint pl. sertést, kecskét, alpakát, marhát láthattunk, de galambokat is tartanak. Jártunk a terménytárolóban, ahol ámultunk a hatalmas kupacokba hordott kukorica, búza láttán. Egy kisebb gasztronómiai utazáson is részt vehettünk, aminek keretében megkóstolhattuk a legkülönfélébb gyümölcsből és zöldségből készített, aszalt csemegéket.

A kedd a várak és legendák napja volt. Lehetőségünk nyílt rá, hogy bejárjuk Bajmóc, az örök hűség, szerelem, kitartás és szenvedés várának minden zegzugát, a vár alatti barlangtól a legmagasabb toronyig. Mihály bácsi sok érdekességet mesélt erről a várkastélyról (is!). Szerinte (és szerintem is) ez a Felvidék legszebb vára. Még aznap megnéztük Trencsén és Beckó várát. Sok különleges történetet hallhattunk ezeken a helyeken is, Csák Mátétól Beckóig, az udvari bolondig. Ezek a legendák még élvezetesebbé tették számunkra a vártúrákat.

A harmadik napon ellátogattunk Dévény várába, ahol átélhettük azt a különleges élményt, hogy ha körbenézünk, minden irányból egy másik ország – jelen esetben Ausztria – látványa tárul a szemünk elé, pedig mégsem ott vagyunk éppen. A hideg szél ellenére is remek program volt. Ezután szétnéztünk a Pozsonyi várban és a belvárosban, ahol olyan különleges épületek fogadtak minket, mint Gróf Széchenyi István háza, amit az országgyűlések alkalmával használt, a hajdani alsó tábla épülete, a felső tábla székhelye, azaz a Prímás Palota és a Szent Márton Dóm, ahol számos Habsburg-házi magyar uralkodót és királynét koronáztak meg, köztük Mária Teréziát is. Ezt követően megnéztük Nyitra várát és a benne lévő lélegzetelállító templomot. Felmásztunk a vár azon bástyájára is, ahol közel ezer éve Szent István király megvakíttatta Vazult.

Csütörtökön ellátogattunk Selmecbányára, amely szerintem az egyik legszebb magyar város. Idegenvezetőnk úgy véli, kétféle ember létezik: az egyik, aki még nem járt Selmecbányán, a másik pedig, aki örökre a szívébe zárja ezt a várost. Nagyjából a fél napunkat itt töltöttük. Először megnéztük a Szentantal-kastélyt, majd egy hosszabb városnézés keretében sor került a Református Lyceum megtekintésére is, ahol majdnem kétszáz éve Petőfi Sándor tanult. Ezután elmentünk a bányamúzeumba, ahol bemehettünk mi is egy igazi bányajáratba. Az egyik szakaszon majdnem beszorultunk egy hétszáz éves tárnába. Érdekes volt belegondolni, hogy valamikor régen az ilyen járatokon akár több évig, évtizedig szakadatlanul dolgoztak a bányászok arany és ezüst után kutatva. Munkájuknak köszönhetően így, ma nekünk is lehetőségünk adódik turistaként járni bennük. Kicsit félelmetes, de mégis fantasztikus élmény is volt ez egyben. Ezek után az osztályunk az „elsőféle” emberből észrevétlenül átváltozott a „másodikféle” emberré, örökre szívünkbe zárva Selmecbányát, a Felvidék e különleges gyöngyszemét. Zsérén megismerkedtünk az ottani, régi, magyar hagyományokkal és a zsérei emberek szokatlan népszokásaival. Az egyik ilyen például, hogy az esküvő alkalmával szokás volt összevesznie a két családnak. Egy hagyományőrző társulat előadásában pedig különböző népi szokásokhoz, eseményekhez kapcsolódó dalokat hallhattunk.

Pénteken folytattuk a bányavárosok megismerését. Aznap Körmöcbánya és Besztercebánya voltak az úticéljaink. A pénzverde múzeumban megismertük a pénzkészítés folyamatát, láthattunk régi, magyar pénzeket a történelem különböző korszakaiból, például a Rákóczi-szabadságharc idejéből származó darabokat. Készíthettünk mi is saját pénzérméket magunknak. Besztercebányán meglátogattuk a helyi múzeumot, ami egy olyan házban található, ahol annak idején maga Mátyás király és felesége is laktak időnként. A hazafelé vezető úton Juhász Judit tanárnővel énekeltünk néhány dalt, amelyeket a hét folyamán tanított meg nekünk.

Felejthetetlen hetet töltöttünk el történelmünk emlékeiben elmerengve, a csodálatos tájakban gyönyörködve, kapcsolódva az itt élőkhöz. Felvidék mai értelemben is igazi bányavidék; Élményeink kincsesbányája! Köszönjük a lehetőséget! Sokan biztosan visszatérünk még ide…

Sándor Adrienn 7/5
2024. 06. 16.