...

Drága Noémi!

Hihetetlen és megdöbbentő volt a hír: elmentél tőlünk. Egy nap hazamentél, ledőltél egy kicsit, és nem ébredtél fel többé.

Én még mindig látom magam előtt azt a 10 év körüli kislányt, akit tanár édesanyja, Noémi néni (a matematika tanárnőm) behoz közénk, 16 éves gimnazistákhoz az osztályba. Odaültél a zongorához, és elkezdtél játszani. Hosszú hajad repdes körülötted, a fehér masni, mint pillangó a virágszirmon, egyensúlyoz a copfodban.

Ezután hosszú évekig nem találkoztunk. Egyszer csak beléptél az Avasi Gimnázium ajtaján, és elkezdtél tanárként dolgozni. Tanultál lelkesen minden újdonságra fogékonyan, legyen az pedagógiai módszer, eszmei irányzat vagy táplálkozási reform. Most is látom, amint lendületesen végig mész a folyosón, kedvesen mosolyogsz tanítványaidra, segítesz a rászoruló embereken. Fülemben csengenek szavaid, amint receptekről, ételkülönlegességekről beszélgetünk az iskolai ebédlőben. Nem volt olyan gyógynövény, amelynek teáját legalább ki ne próbáltad volna. Másnap boldogan mesélted, milyen fantasztikus volt a hatás. Ha tanács kellett bármilyen egészségügyi problémára, neked már volt is konkrét javaslatod a megoldásra. Mindig segítettél a rászorulókon, legyen az beteg ember vagy kóbor kutya, cica. Mindezt jó szándékkal, mosolyogva. Most egyszerre csak mindennek vége.

Itt hagytál bennünket kérdésekkel, amiket csak te tudnál megválaszolni. Azt gondolom, hogy TE most is mosolyogva gyűjtögeted a tavaszi virágokat valahol az ég virágos kertjében. Öledben kis cica dorombol, lábadhoz fehér kiskutya simul.

Így emlékszünk mi Rád. Nyugodj békében.

Munkatársaid nevében:

Benicsné Thuróczy Erika

Antalné Koska Noémi tanárnőtől 2014. március 21-én 15 órakor
veszünk végső búcsút a miskolci Mindszenti evangélikus temetőben.